2017. augusztus 9., szerda

ghost toast - out of this world

A Ghost Toast: Out of this World albuma, meghallgatva. Sokszor. Nagyon sokszor, és még annál is többször. Akik elkövették: Rózsavölgyi Bence/gitár, Papp László/dob, Stefán János/basszusgitár, Pusker János/billentyű/cselló.

Kezdjük egy hangyányi bemutatással. A csapat 2008-ban alakult Debrecenben, ősszel. Az évszak a legfontosabb információ. Nem, mégsem. Ami viszont fontos, hogy van itt post/progrock, psichedelic, filmzene, világzene, jó pár egyéb banda zenei hatása (fel nem sorolom mindet, de persze, hogy van Tool is köztük), kísérletezés, és ami szerintem a legfontosabb, szabadság.

2017. július 20., csütörtök

king weed - smoking land

King Weed névre keresztelt, francia csapat lemeze parkol már hetek óta az asztalomon. Hat nótát tartalmazó lemezük címe Smoking Land. Ettől egyértelműben elég nehéz lenne utalni a fogyasztási szokásaikra, így nagy kíváncsisággal vetettem bele magam, az instrumentális stoner cuccukba.

Magam sem tudom mit vártam pontosan. Talán valamivel pörgős anyagra számítottam, de csalódnom kellett. Olyan nyugalom, lassú harmónia áramlik végig a lemezen, ami azért meglepett. Ettől persze rengeteg hiányossága van a felvételnek szerintem, viszont egyértelműen eredeti.

2017. június 13., kedd

amberjack - storm

Amberjack néven újabb magyar rock zenekarra bukkantam. Bemutatkozó lemezük valahol az Ozone Mama és a The Trousers között helyezkedik el zeneileg. Szándékosan magyar példákkal éltem, hiszen arra akarok kilyukadni, egyre szélesebb a magyar paletta a vintage rock vonalon. Ez kiváló hír, igazán hiánypótló felvételek kerültek köztudatba az elmúlt években. Persze lehet én ébredtem lassabban, de nagyon tetszik, amit a Storm címre keresztelt lemezen hallok.

Sárgafarkú fattyúmakréla, ezt jelenti az Amberjack. Jó névválasztás, tökéletesen összeillik a zene és a név mögött rejtőző harmónia. Persze ettől még a lemez lehetne szar, de ez ügyben is megnyugtathatok mindenkit, csodaszép, ötletes, kerek az egész felvétel. Végig fent tartva a figyelmet. Dallamvilága színes, jól kivehető megoldások sora teszi könnyen emészthetővé a lemezt.

2017. június 9., péntek

kövületek #6 - faith no more - angel dust

Tizenegy éves voltam, nyári szünet tombolt, keresztanyámékhoz utaztam. Unokabátyám várt a buszvégnél. Majd beszálltunk kétütemű Trabant kombijába, ahol az Angel Dust lemez szólt a kazettás magnóból. Legalább negyedórát kellett kocsikázni a házukig, én végig döbbenten hallgattam a zenét. Amikor leparkolt, megkérdeztem, mégis mi a fene ez? Faith No More!

Ennek 25 éve, de ennyi idő távlatából is igencsak emlékszem, hogy a Pokolgép – Ossian – Deep Purple hármas által markánsan irányított zenei beállítottságom mekkora „csorbát” szerzett azon a fülledt nyári délutánon. Mindkét vendégségbe töltött hete a lemez ronggyá hallgatásával töltöttem. Viszont fingom nem volt, mit hallok, csak tetszett jó pár fülbemászó dallam, amit nem bírtam kitörölni a fejemből.

2017. május 11., csütörtök

hark - machinations

Számomra megmagyarázhatatlan okokból Nagy-Britannia viszonylag kevés, szinte mérhetetlenül kevés sludge/stoner bandát tudott felmutatni. Nem tudom, miért lehet ez. Viszont a walesi Hark ezen az ocsmányságon próbál javítani valamelyest. Leszögezhetjük, sikerrel. James Isaac Taint nevezetű bandájának romjain újraszerveződő Hark második korongja zeneileg nagy találat. Ezzel sem érdemes vitatkozni.

Machinations címmel, februárban látott napvilágot a lemez, ami jó sok időt kért magának, hogy közel engedjen. Mára átszakadtak ezek a gátak. Lentebb pedig megpróbálom összeszedni mi lehetett kettőnk kapcsolatában ez a hosszúra nyúlt petting.

2017. május 10., szerda

the obsessed - sacred

A Black Sabbath örökség legnagyobb élharcosa Scott „Wino” Weinrich, ezzel kár lenne vitatkozni. Többek között a Saint Vitus-ból ismert jellegzetes torok és gitárjátékos régi csapatát öntötte új formába, a The Obsessed - Sacred című idei lemezén. És milyen jól tette ezt az elmúlt években drogproblémáival címlapra kerülő legenda.

1976 óta létező zenekar viszonylag lassan termeli a lemezeket, az idei mindössze a negyedik a sorban. Persze, egy ilyen karakteres figura számos más elfoglaltsága miatt ez bőven érthető, pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a megalakulás és az első korong között is 14 év telt el. De hagyjuk a múltat, nézzük inkább mire képes egy ilyen, újraszervezett veterán brigád a mai véráramban?!

2017. április 26., szerda

deep purple - infinite

Hogy közelítsen az ember egy Deep Purple nevezetű óriáshoz? Pláne, ha az In Rock egyik korszakos kedvence az egyszeri írónak. Persze Blackmore, vagy Lord nélkül kár is hasonlítgatni bármihez az új, InFinite címre keresztelt korongot. Ráadásképp, számomra a Now What?! sem okozott túl nagy örömöt, bizonyos részeit egész egyszerűen méltatlannak találtam Gillanék munkásságához, de ez saját vélemény.

Így vártam, és ízlelgetem már hetek óta a 2017-s anyagot. Két előre bemutatott „kislemez” kapcsán élénk érdeklődés fogott el, bíztam egy rövid, velős, XXI. századi hard rock lemezben, a műfaj talán legnagyobb, élő királyitól. Ezt sajnos nem kaptam meg, sőt…

2017. március 28., kedd

kxm - scatterbrain

Több mint két évvel ezelőtt írtam erről a szupergruppról. Talán nem is annyira pozitívan, hiszen összetett muzsikájuk nem szórakoztatott. Itt tartom a kezemben a második felvételt, amivel hasonló érzéseim vannak. Ettől még egy kiváló munka, és nagyon fontosnak tartom, hogy megemlítsem egy bejegyzésben.

A KXM – Scatterbrain című lemezéről van szó. Ahol a Korn dobosa mellett két veterán muzsikus sorakozik fel. Név szerint: Ray Luzier, George Lynch, Doug Pinnick. Kár lenne sorolni a formációkat, hol és milyen minőségben fordultak meg a jócskán hatvan feletti zenészek. Röviden, sokat látott, igazi veterán gitár – ének szekció, egy „fiatalabb” dobos bámulatos ritmusaival fűszerezve.

2017. március 27., hétfő

mastodon - emperor of sand

Várva várt Mastodon lemez a kezemben, felcsigázott hallgatóként, rajongóként vetem magam a dallamok közé. Ez valamikor a múlt hét második felében létrejött állapot rövid dokumentálása. Aztán a lemez, na az nagyon más mint, amire számítottam. Pár napig nem is igazán mertem, akartam még a barátaimnak se beszélni róla. Ízleltem, rágtam, újra és újra hallgattam. És most leírom, nekem hogy tetszik.

Ha a fent bedobott, szar hasonlatot tovább erőltetem, és egy mondatban próbálom megfejteni az Emperor of Sand nagylemezt, valahogy így kellene fogalmazzak; egy jól átgondolt, gitárokat az arcodba toló, pofásan szólózgató, dallamosságra hangsúlyt fektető hard rock lemez. Pont. Ez minimum meglepő a Mastodontól, és erős középre húzás az extrém metal vonaltól.

2017. március 2., csütörtök

gone is gone - echolocation

A Gone Is Gone elnevezésű szupergruppot nem kell külön bemutatni a blog olvasóinak. Hiszen a bemutatkozó EP-jükről is örömmel számoltunk be. Igazán tetszetős névsor, sokat megélt zenészek alkotják a Los Angeles-i csapatot. Számomra a Mastodon énekes/dalszerző/basszusgitáros Troy Sanders miatt érdekes ez a formáció, de komoly név a másik Troy is, azaz Troy Van Leeuwen a Queens of the Stone Age gitárosa, vagy az At the Drive dobosa Tony Hajjar. Negyedik tagként pedig egy agyament sempleres fickó, Mike Zarin alkotja a zenekart.

Ez bőven elegendő lenne egy kiváló első nagylemez megvalósulásához. Nincs is ez másként jelen esetben sem. Bár több kétségem van hallgatva az anyagot, de vegyük szépen sorra a dolgokat.

2017. február 22., szerda

mother's cake - no rhyme or reason

Nem szeretnék tovább nyafogni, hogy alig találok a kora tavaszi felhozatalban értékelhető lemezt, de a helyzet nem változott sokat. Mégis, maradjunk inkább azoknál a lehetőségeknél, amiből talán érdemes szemezgetni. Itt van rögvest az osztrák trió, Mother’s Cake harmadik nagylemeze. Progresszív rock vagy most divatos megfogalmazásban: neoprogresszív. Szuper, mondom meghallgatom.

Első blikkre gyorsan elragadt a lemez atmoszférája, viszont sokadik hallgatás után már két oldalnyi megjegyzést írogattam össze. Ami azért nem rossz, hiszen a szemtelenül fiatal hármas még bőven fejlődhet. Ahol most tartanak, a No Rhyme Or Reason címre keresztelt anyaggal, az üti a lécet, csak a saját arcéleket kellene még faragni, élesíteni.

2017. február 8., szerda

ørdøg - søtétanyag

Amikor elkezdtem hallgatni az Ørdøg zenekar második nagylemezét, igencsak meglepődtem. Bár a két belegyező szám okozott meglepetést, - az Államtitkárt kifejezetten nem értettem – azért még így is tágra nyílt pupillákkal füleltem, mi ez? Ebből a bevezető mondatszörnyetegből talán kiderül, hogy nem erre számítottam a Tíz fekete dal után.

Közel tíz nap hallgatás után már jóval közelebb érzem magam a dalokhoz, mint amikor először meghallottam őket. Fokozatosan léptem be a Sötétanyag kapuján. Ide merem írni, hogy a magyar metal szintér egyik legüdébb színfoltja lett az Ørdøg, és egyben a legbátrabb is, mivel bevállalta ezt a kísérletezgető hangvételt.

2017. február 2., csütörtök

kreator - gods of violence

Mille Petrozza és méltán híres thrash csapata a Kreator új lemezzel jelentkezett az év elején. A Nuclear Blast gondozásában érkezett, Gods Of Violence című, tizennegyedik sorlemezük távolodik a klasszikus thrash vonaltól, pláne a germán hagyományoktól. Ettől még egy igencsak érdekes felvétellel rukkoltak elő, de én valamivel tökösebb anyagra számítottam.

A 35 éves pályafutást maga mögött tudó metalóriás számos hullámvasúton jutott el oda, ahol ma tanyázik. 2001-s újraéledésük nagy hatást gyakorolt rám, de mára kicsit fakult a kép. Az biztos, hogy a finn Sami Yli-Sirniö az egyik legjobb kezű gitáros a színtéren, viszont az általa játszott dallamok lökik egyre távolabb a Kreatort a valódi, csontig hatoló thrash metáltól. Persze ez a saját véleményem, érzéseimre hagyatkozva.

2017. január 24., kedd

source - return to nothing

Hány, meg Hány amerikai zenekar hallatszik ÁT az öreg kontinensre, de Mégis fórumtémák Milyen Nehéz Maradandó alkotásokat felfedezni köztük? Hatványozottan Igaz EZ egy Frissen verbuválódott együttesek esetében. Most nem megyek bele abba, Hogy Régen Minden Jobb volt ... Sot A fent említett anyagra Oravecz Zoltán írása hívta Fel a figyelmem. Főleg azzal a résszel keltett Komoly érdeklődést bennem, amikor egy eszköz párhuzamot emelte ki a Source kapcsán.

Megkerestem kalap lemezt, és belevetettem magam. Igazából pont AZT találtam, amire számítottam. Igazi, 2000 évekbeli Progresszív rockzenét, Meg Akkor is bátran állítom, ha ma Már Egy kicsivel érdekesebb, tördelt témázás UTÁN kiosztásra kerül EZ egy jelző. Itt Nem Errol van szó. Iszákos! Kifejezetten ötletes, roppant részletes dalok, végtelen hosszúságban. Élmény.

2017. január 16., hétfő

plini - handmade cities

Pang a lemezpiac. Vagy egyáltalán nem jelennek meg érdekességek, vagy olyan silány a minőség, hogy szóra sem érdemes. Vegetál a zenebarát, és régi kedvenceit járatja a lejátszójában. Aztán egy álmos, fagyos munkanap jön egy kolléga, aki egyébiránt beteges zenefüggő, és mutat valami, ami fellövi újra a napot az égre. Plini.

Egy meglehetősen fiatal ausztrál banda bemutatólemezét elképzelhetjük sokféleképpen, de ebben az esetben érdemes meghallgatni, mind a hét számot, valamivel több mint fél órában. Sok apró megjelenés, pár EP után a debütáló lemez igen kerekre sikeredett. Na de mi is ez? Instrumentális blues, rock, megnyomva pár effekttel, szájgitárral, csordavokállal, de ami a lényeg, a hihetetlen ízléses szólóorgiák.

2016. december 22., csütörtök

quimby - jónás jelenései

A Quimby esetében mindig is nehezen tudtam eldönteni, hogy jazz-rock, pop-rock, vagy csak egy kiváló elegye a profi zenei megoldások és vaskos szövegek világának. Talán az utóbbi, de mindegy, hiszen az Ékszerelmére környékén teljesen eltávolodtam Kiss Tibi csapatától. Úgy éreztem, felnőttem, fiatal korom nagy bölcsességei már kevésbé találnak el harmincon túl. Elengedtem, de fél szememet mindig a dunaújvárosi művészcsapaton tartottam.

És milyen jól is tettem, hiszen a negyedévszázados Quimby új lemeze visszakanyarodik a gyökerekhez, újra azokkal a zenei megoldásokkal operálnak, amivel a kezdeti sikerek idején, és ami a legfontosabb, szövegeik újra elérnek. Hogy tudatos lenne a visszakanyarodás, nem hiszem, egyszerűen az életesemények röpítették vissza a szerzőket erre a területre.

2016. november 29., kedd

hot beaver - pillars of creation

Lassan kijózanodunk a Metallica lemez által kialakult delíriumból. Kinek könnyebben sikerült ez, másoknak eltart még egy darabig. Ettől még haladni kell tovább, szerencsére a világ nem állt meg. Sőt. Gondoltam egy merészet, és a hónapok óta asztalomon heverő Hot Beaver bemutatkozó anyagával folytatom.

Budapesti érdekeltségű zenekar tavalyi demója felkeltette az érdeklődésem (Vulcan Death Grip). Azóta ugyan tagcserék zajlottak a bandában, viszont a nagylemez is elkészült. Nagyon vártam, és nem kellett csalódnom. A Pillars of Creation igen erős bemutatkozás, lehengerlő stoner rock, pszichedelikus elemekkel fűszerezve. Valahol a Pearl Jam – Audioslave vonalról rajtolva, végig nyújtózva a korai Zeppelinig sok mindent találsz majd, emellett nyomokban Sabbathot is tartalmaz a cucc. Lehet ez rossz? Ugyan kérem.

2016. november 18., péntek

metallica - hardwired... to self-destruct

Elérkezett a nap végre, amire mindenki várt! És az is, aki csak fikázni tud, mert képtelen felmérni a helyzet súlyosságát. Ő is azzal kezdi, hogy meghallgatja. Sokak imádják majd, sokaknak pedig ez sem fog tetszeni. Ez így van rendjén!

8 év telt el a Death Magnetic óta. Ez eddig a leghosszabb periódus két stúdiólemezük között. Addig is, de azóta még nagyobbá váltak, mint ami elképzelhető vagy várható lett volna a műfajból eredendően. Nem tudom meddig és hova lehet ezt az egészet még fokozni, de hogy ez miért jó? Elmondom...

2016. november 14., hétfő

kövületek #5 iron maiden - somewhere in time

A nagy régiek közül a soron következő egyik kedvencem az Iron Maiden '86-os albuma, A Somewhere In Time. Nem a Number Of The Beast, meg a Seventh Son, mint mindenki másnak. A Brawe New World mellet nekem ez a másik nagy kedvencem a Vas Szűztől.

A zenekar hatodik nagylemeze ez. Az utolsó előtti, amin a Dickinsonnal való visszatérésig nagy kedvencem Adrian Smith játszik. A No Prayer..-ben már Gers tépi a húrokat helyette. A Somewhere album az addigi legkeményebb és leggyorsabb Maiden album volt.

2016. november 9., szerda

testament - brotherhood of the snake

Soha nem voltam különösebb rajongója a Testament zenekarnak, ki tudja miért távolabb estek tőlem. Pedig a thrash igen régen foglalkoztat. Viszont a nemrégiben megjelent Brotherhood Of The Snake-től konkrétan leesett az állam. Egyébként több irányból is jelentős nyomás nehezedett rám ez ügyben, zeneileg érett barátaim folyamatosan presszionáltak, ezt meg kell hallgatnod!

Milyen jól tettem, hogy ha nehezen is, de hallgattam rájuk. De mivel találkoztam a nagy múltú zenekar tizenegyedik stúdiólemezén? Olyan bika thrash metallal, amire meg kell mondjam nem számítottam. Nyilván rosszul ítéltem meg a csapat eddigi munkásságát, de ettől tényleg beszartam.