Elég nehéz úgy írni a Judas Priest új lemezéről, hogy az
ember ne szaladjon bele mások gondolatait tartalmazó kritikákba. Nyilván ezek
az irományok hatással lesznek a saját véleményre is, de nem szabad felülni a
fanyalgóknak. Jómagam nem vagyok egy elvetemült JP fanatikus, sőt. Meglehetősen
kevés időt szenteltem a zenekar eddigi munkásságára, viszont ezt a lemezt, ami
a Redeemer Of Souls címet kapta, lassan három napja hallgatom. Örömmel.
Kezdhetnénk onnan, hogy a K.K. Downing távozása mekkora
károkat okozott dalszerzés, gitártémák, ikerszólók szintjén. De ez butaság, csak
a vájt fülűek nyafoghatnak ezen. Véleményem szerint tökéletesen sikerült az
utódlása a régi gitárosnak. Richie Faulkner tud mindent, amit egy ilyen heavy
metal őskövület megkövetel. Le a kalappal a srác előtt!
Sokadik hallgatásra sem értem, többeknek miért probléma a
középtempóban íródott dalok dominanciája. Idős fickók, akik nem egyszer
alkottak maradandót, újították a heavy metalt több alkalommal, most miért nem
lehetne a negyven éves karrier búcsújához közeledve egy alapvetően lassabb
album? Ebben én semmi problémát nem találok. Nekem kifejezetten tetszenek a
stílustól bátrabban eltérő, megnyugvást sugárzó, kellemes témák. Nyilván nem
ezek a dalok a csapat történetének legizgalmasabb darabjai, de egy laikusnak
teljesen jól esnek. Bár nem szorosan vág ide, de az első hetes eladások sem
mutatnak problémákat, szépen fogy a Redeemer…
Ahogy már említettem, a gitárokkal semmi probléma nincsen,
unalmas riffeknek helye nincs, a dallamokról csak szuperlatívuszokban lehet
beszélni. Az ének megint csak profi, Halford nem nagyon tud hibázni. Persze a
visításokból lehetne még ettől is kevesebb, de ha valakinek a védjegyévé válik
egy ilyen megnyilvánulás, az nem fogja csak a kora miatt teljesen elfelejteni
mindezt. Néha engem is zavar, de összességében egyáltalán nem tolakodó.
Fel kell még sorolni, hogy a ritmus szekció igencsak hátra
lett tolva. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, de a dobból és a basszusgitárból
meglehetősen kevés hallatszik. Pontosabban jóval vadabb hangzást is el tudtam
volna képzelni, de minden bizonnyal ez egy koncepció a lemezen, ami a
végtelenségig tudatos. Nem hiszem, hogy véletlen hibáról lenne szó. Így sem
rossz a hangzás, csak valahogy több helyen erőtlennek érzem. Persze ez
szigorúan saját vélemény, nekem a dögösebb hangzás jobban bejön.
Összességében egy kiváló lemez. Elmondható rá, hogy alibi,
hogy kommersz, de egy olyan csapat, mint a JP megengedhet magának, szigorúan
ebben a minőségben, még ilyen lemezt is. Viszont én szeretném hangsúlyozni, hogy
számomra egy nagyon kellemes meglepetés, és én a biztosra menést sem érzem
feltétlenül, de nem vagyok egyenes ági rajongó. Szóval a véleményem
továbbra is privát!
Értékelés: 5/4,5
Infók:
Tracklist:
1. Dragonaut
2. Redeemer of Souls 3. Halls of Valhalla 4. Sword of Damocles 5. March of the Damned 6. Down in Flames 7. Hell & Back 8. Cold Blooded 9. Metalizer 10. Crossfire 11. Secrets of the Dead 12. Battle Cry 13. Beginning of the End |
Műfaj: heavy metal
Hossz: 61:31
Megjelenés: 2014. július 11.
Kiadó: Epic / Columbia
Kiadó: Epic / Columbia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése