Az elmúlt időszak nagyon hasonlóan alakult az AC/DC számára,
mint ahogyan a nyolcvanas évek eleje. Phil Rudd szóló lemeze, vagy épp
folyamatos rendőrségi ügyei tartják lázban a világsajtót. Aztán itt van Malcoln
Young komoly betegsége, ami azért mindenképpen fontos tényező, hiszen a skót
származású gitáros volt a zenekar vezetője, motorja. Ennyi rossz előjel mellett
őszre ígérték, és jött is az új lemez Rock Or Bust címmel.
Több héten át rágtam, semmiképpen nem akartam elhamarkodott
véleményt formálni egy ilyen óriás munkájáról. Tőlem senki ne várja, hogy még
mindig Bon Scott énekhangját fogom visszasírni, nekem Brain Johnsonnal legalább
annyira élvezhető az ausztrálok muzsikája, mint volt a harminc éve halott
Scottal. Pont. Aztán figyelembe kellett még venni, az előző Black Ice kimagasló
sikerét, közel tíz millió eladott lemez és minden idők harmadik legsikeresebb
világkörüli turnéja állt a csapat mögött. Na szép, gondoltam jönnek még aratnak
egyet, aztán szevasz. Szerencsére nem ez történt, egy kiváló, ízig-vérig AC/DC
lemez lett a Rock Or Bust.