philm - fire from the evening sun

Dave Lombardot nyilván nem kell bemutatnom senkinek. A Slayer ex-dobosa Philm néven már pár éve próbálkozik, de amióta a trash óriással szakítottak, kiemelt szerepet kap az eddigi mellékvágány. Sok zenész járja a Dave által választott utat, és saját stílusán túl próbálgat egyéb, változatosabb zenei projekteket. Gondolom a begyepesedés elkerülése miatt. Viszont esetünkben a szakítás után egyértelműen első számú, önmegvalósítássá vált a Philm. Aminek egyrészt én nagyon örülök, másrészt némi sértődöttséget is érzek a Fire from the Evening Sun címre keresztelt második korongon.

De maradjunk a kézzel fogható dolgoknál, és ne kezdjünk innen, Közép-Európából belegondolni többlet információkat az általunk ismerhetetlen szituációkban. Ahogy ez a lemez kezdődik, rögvest leválasztja a divatarcokat, ha az első szám lüktetése hidegen hagy, vagy visszataszít, nehezen hiszem, hogy örömet lelsz a maradék háromnegyed órában. Nyilván lesznek kivételek, de ahogy a Train robban, úgy kevés dolog kezdődik.

A lemez első fele parádéra sikerült szerintem. Nekem nagyon tetszik, ahogy egymást követik a dalok, szinte egymásnak adva a fokozódó hangulatot. Kiváló atmoszférát teremt maga köré az egész anyag. Ez a legnagyobb pozitívum, és ennek köszönhető ez a teljesen újszerű, lüktető vagányság, ami végig megmarad. Sőt, engem ez a kézzel foghatatlan érzés szippantott be.

Ha nagyon műfaji határok közé kellene szorítani, azt írnám, hogy fésületlen, post-hardcore. Jazz elemek sokasága sorakozik egymást követően, végig festve a hangulatot. Nem olyan, mint egy ma megszokott felvétel. Végig eredeti és friss marad, ami újabb piros pontot ér a mai posványos, eliszaposodott, értékelhetetlen zenei piacon.

Lombardo mellett Gerry Mestler énekes / gitáros és Pancho Tomaselli bőgős színesíti a hangást. Gerry hangja faragatlan, de meglehetősen vagány, simán elfér egy ilyen lemezen. Nem lóg ki. A basszusjátékból sokat nem hagy a dob erőltetése, ez érthető egy dobos által készített „szólóanyagon” azt hiszem. Pengén szól az egész, egyben van.

Beszélhetünk a dalokról külön is. A Train érkezik az elején, ahogy a vonat szokott. Eldöntheted felülsz-e vagy maradsz. Aztán pár perccel később már a saját kedvencem érkezik, Lady Of The Lake címmel. Számomra a lemez csúcspontja, ami talán kicsit hamar talál meg. Ez okoz némi unalmas érzést a felvétel második felén. Úgy tűnik, a jobb dalok előre kerültek. Persze ez nagyon is szubjektív. A Lion's Pit őrülete pont ideális kicsengése a Lady Of The Lake-nek. Tetszik.

Komoly munkát vágott Lombardo még a tavalyi év végén a szakma asztalára. Hogy képes lesz-e ezt a sokszínűséget ilyen színvonalon tovább termelni most még nem lehet megmondani. Ahogy azt sem, hogy a Fire from the Evening Sun megállja-e az idő próbáját. Én még párszor biztosan előveszem, hiszen több periódusa is kifejezetten kellemes a fülnek. Zenei ötletessége, vad lüktetése, eszemet újszerűsége elvitathatatlan. Mindenképpen hallgasd meg, ha picit nyitott vagy az újabb dolgokra. Köszönöm Tomi, hogy megmutattad ezt a lemezt, elsiklottam volna felette.

Értékelés: 5/4

Infók:

Tracklist:
1. Train
2. Fire From The Evening Sun
3. Lady Of The Lake
4. Lion's Pit
5. Silver Queen
6. We Sail At Down
7. Omniscience
8. Fanboy
9. Luxhaven
10. Blue Dragon
11. Turn In The Sky
12. Corner Girl

Műfaj: alternatív metal, post hc
Megjelenés: 2014. ősz
Kiadó: UDR