2016. május 5., csütörtök

the trousers - mother of illusion

A The Trousers új lemezét, a Mother of Illusion-t egy ismert magyar rockblog vezette fel nekem. Ezért nem tudok elég hálás lenni, sőt az ott található kritika messze jobban sikerült, mit amit itt olvashattok majd, de úgy éreztem, erről a lemezről nekem is kell írni pár gondolatot. Egyrészt azért, mert több barátomnak szintén nagyon fog tetszeni, amit hall, másrészt azért, mert számomra is döbbenetesen nagy meglepetést okoztak a srácok.

Kezdjük a legelején, motoros-rock, vagy inkább klasszikus rock az egész. Semmi új, vagy bármi átütően nagy merészség nincsen a lemezen, van viszont egy vagány borító, egy bomba erejű első etap, és persze végig olyan íz, bűz, düh, ami ritkán fér fel egy korongra.

A lemez nemes egyszerűséggel az Illúziók Anyjáról (Mother of Illusion) kapta a címét. Varázslatos, ehhez jön egy igen magával ragadó borító, a drága mamával felül, alatta pedig a csecsszopók sorakoznak. Nekem személy szerint nagyon tetszik. Valahogy az egész lemez atmoszféráját hivatott megjeleníteni, sikerrel.

Na de nézzük a felvezetőben megjelölt bombasztikus első részt. Olyan meglepetésszerűen robban rá az arcodra az első négy tétel, hogy nehezen térsz majd magadhoz. Nyugodtan csavard fel a hangerőt, és engedd, hogy fejbe verjen. Részletezhetném, milyen csodálatos gitárszólók, ötletes átkötések, őserejű rock’n’roll az egész, de ha meghallgatod magad is gyorsan rájössz, miről próbálok itt vartyogni.

Ezt követően nekem kicsit gyengül a korong, talán a tempó szintén alábbhagy picit, de ez még nem feltétlen gond. Itt jönnek majd azok a kiegészítő elemek, mint női vokál, „hippi-orgona”, vagy épp a szaxofon. Egyébiránt a gitárszólók minősége itt sem gyengül egy kicsit sem. Valahogy nekem leül a közepére az egész. De hangsúlyozni szeretném, hogy az elején annyira magasról indítanak, hogy tarthatatlan lenne ezt végig nyomatni.

Leírhatnám még azt is, hogy az dalok angol előadásmódja hagy némi szovjet akcentust maga mögött, de kár lenne ezt firtatni, nekem sem menne jobban. Aztán jöhetne még az kritikaként, hogy a gitárhangzás nem elég recsegős, de ez megint csak a szőrszál és a hasogatás tipikus példája lenne. Így nagyvonalúan ettől nyugodtan tekintsünk el.

Egy hetes folyamatos hallgatás után kijelenthetem, ez egy „kurva jó” lemez, bárcsak minden rommá díjazott magyar rock együttes képes lenne megközelíteni ezt a szintet. Persze ez hiú ábránd, inkább örüljünk annak, hogy itt van ez a sokat megélt társaság, aki előrukkolt ezzel a nagyon kellemes meglepetéssel. Köszönet érte! Júniusban pedig a Zebrában találkozunk, hogy lássuk, milyen is ez az egész élőben!

Értékelés: 5/4



Infók:

Tracklist:

01. Buckley Funeral Home
02. Gunslinger
03. Hysterical Route
04. Break Your Mind
05. Cool Operator
06. Mother of Illusion
07. Chinaski You're Fired
08. Sonic Desert
09. Soul to Waste
10. A Different World

Műfaj: klasszikus rock
Megjelenés: 2015
Kiadó: EMI

6 megjegyzés:

  1. Rágógumizene. Az első 4 szám tényleg jobb, mint a többi, de elég unalmas. Egysíkú.

    VálaszTörlés
  2. Nekem olyan minta az Oasis, csak egy másik stílusban. Unszimpatikus figurák csinálnak egy átlagos zenét, amit majd felkapnak azok, akik fel akarnak kapni valami újat és közben nem történik semmi valódi. Hozzáteszem azért vannak jó ötletek, témák, csak uncsi...

    VálaszTörlés
  3. Nekem kifejezetten tetszik, minél többet hallgatom, annál jobban! :)

    VálaszTörlés
  4. Igen? Akkor meghallgatom meg 2-3x, hatha... Nincs vele semmi nagy baj, csak egy jo tema egy szamban keves. Az enek is... Nem talalom kulonosebben jonak. Nekem eddig kozepes alatt van. De hat en egy megrogzott, vaskalapos metalos vagyok ugyebar;)

    VálaszTörlés
  5. Nekem kevés ez... Minden esetre van ennél rosszabb is, de nem bosszantalak vele:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem bosszantasz, eltér a véleményünk... ennyi. van és lesz is ilyen. :)

      Törlés