Ez is legyen az én szegénységi bizonyítványom. Ettől még nagyon jót alszom. Vagyunk azért páran ezzel így.
Azért szeretnék kedveskedni kis lelkének, az én egyik kedvenc magyar zenekarom (nincs sok) albumával. Anno együtt vásároltam a Jönnek a férgekkel, a Sepu Territorry maxijával és talán a Pantera Vulgarjával vagy Far Beyondjával, de abban már nem vagyok biztos. (A szarvasi Katinka virágboltban :DD , ahol kazettákat is árultak, sose felejtem.)
Szóval ez az album az 1994-es Fejfa Helyett, a Moby Dick-től. Nyilván azért is volt rám olyan nagy hatással, mert a kezdeti időszakban volt, de valahogy azóta is megmaradtak nálam, mint kedvenc zenekar.
Emlékszem mennyire tetszett az albumborító azokkal a folyós, alienes vagy nem is tudom milyen koponyákkal. Ezerszer le is rajzoltam, díszítettem vele iskolás füzeteimet. A Golgotájuk is nagyon bejött később, de nekem mégis ez maradt az etalon. Ez volt az első saját Moby Dick-em.
Máig meghallgatom, ha valami magyar zenére vágyok. Ez a lemez, az ötödik albuma volt hazánk vezető thrash-metál zenekarának. Szépen kiforrott volt az egész, a szövegek is jobbra sikerültek már. Nálam mindig is ez volt a gyenge pontjuk. Kicsit mindig dedósnak éreztem.
A Fejfa helyettre, meg a Golgotára ez nem vonatkozik. Ezen az albumon játszik Először nagy kedvencem Hoffer Peti is, akivel élőben is volt szerencsém már beszélgetni. Rögtön a címadó dal (szerintem a legjobb Moby Dick szám) is az ő szerzeménye. Az egyik legjobb bulim volt a kecskeméti Zed (talán kettő volt belőle) fesztivál, ahol ugyan nem Peti dobolt, de a Fejfa helyettel kezdtek... el se hittem, annyira boldog voltam!
Az volt a második buli, ahol másnapra elment a hangom teljesen. A legjobb magyar-zenekaros koncertélményem volt azóta is. Eleve nagyon jól éreztük magunkat, nem volt akkora tömeg, hogy hangyának érezd magad, csak koncertekre gyűltek a vadak. Az album fuvolával kezdődik, elsőre elég meglepő volt hallani, amit egy fel vagy leszálló repülőgép hangja tör meg. Nagyon érdekesen hat elsőre.
Az egész szám ritmikusan nekem nagyon bejön. A gitárszóló, a szöveg is rendben, de ez az egész albumra vonatkozik. (Azért jelzem megint, 94-et írunk.) Másik, talán leghíresebb száma, a Babilon egy lassabb szerzemény, erre klip és b verzió is készült. Jellemzőek a középtempós részek, nekem kicsit kakukktojás is ez az album. Én mindig is szerettem ezeket.
Schmiedl Tamás hangja és ritmusjáték a többi magyar, hasonszőrű zenekar fölé emelte őket, ehhez nyilván Mentes Norbi gitártudása is hozzájárult bőven. Göbl Gábor (olvashatunk róla több helyen) zenekarvezető, azóta már elég komoly magasságokba ért mint ember kisebb kihagyásokkal elég jól egyengette zenekara sorsát. Több mint 30 éve köztünk játszanak, nem véletlenül.
Nekem nagyon sokáig meggyőződésem volt, hogy thrash rajongó vagyok, de ma megint elbizonytalanodtam a fiatal titánoktól. Boldogan gondolok vissza ezekre az időkre, mikor még lelke volt az ilyen muzsikának. Most nem pont a Fejfa Helyettre gondolok konkrétan, hanem az akkori zenékre. Pár hónap múlva ezeket már be sem rakjuk többet...
Emlékszem mennyire tetszett az albumborító azokkal a folyós, alienes vagy nem is tudom milyen koponyákkal. Ezerszer le is rajzoltam, díszítettem vele iskolás füzeteimet. A Golgotájuk is nagyon bejött később, de nekem mégis ez maradt az etalon. Ez volt az első saját Moby Dick-em.
Máig meghallgatom, ha valami magyar zenére vágyok. Ez a lemez, az ötödik albuma volt hazánk vezető thrash-metál zenekarának. Szépen kiforrott volt az egész, a szövegek is jobbra sikerültek már. Nálam mindig is ez volt a gyenge pontjuk. Kicsit mindig dedósnak éreztem.
A Fejfa helyettre, meg a Golgotára ez nem vonatkozik. Ezen az albumon játszik Először nagy kedvencem Hoffer Peti is, akivel élőben is volt szerencsém már beszélgetni. Rögtön a címadó dal (szerintem a legjobb Moby Dick szám) is az ő szerzeménye. Az egyik legjobb bulim volt a kecskeméti Zed (talán kettő volt belőle) fesztivál, ahol ugyan nem Peti dobolt, de a Fejfa helyettel kezdtek... el se hittem, annyira boldog voltam!
Az volt a második buli, ahol másnapra elment a hangom teljesen. A legjobb magyar-zenekaros koncertélményem volt azóta is. Eleve nagyon jól éreztük magunkat, nem volt akkora tömeg, hogy hangyának érezd magad, csak koncertekre gyűltek a vadak. Az album fuvolával kezdődik, elsőre elég meglepő volt hallani, amit egy fel vagy leszálló repülőgép hangja tör meg. Nagyon érdekesen hat elsőre.
Az egész szám ritmikusan nekem nagyon bejön. A gitárszóló, a szöveg is rendben, de ez az egész albumra vonatkozik. (Azért jelzem megint, 94-et írunk.) Másik, talán leghíresebb száma, a Babilon egy lassabb szerzemény, erre klip és b verzió is készült. Jellemzőek a középtempós részek, nekem kicsit kakukktojás is ez az album. Én mindig is szerettem ezeket.
Schmiedl Tamás hangja és ritmusjáték a többi magyar, hasonszőrű zenekar fölé emelte őket, ehhez nyilván Mentes Norbi gitártudása is hozzájárult bőven. Göbl Gábor (olvashatunk róla több helyen) zenekarvezető, azóta már elég komoly magasságokba ért mint ember kisebb kihagyásokkal elég jól egyengette zenekara sorsát. Több mint 30 éve köztünk játszanak, nem véletlenül.
Nekem nagyon sokáig meggyőződésem volt, hogy thrash rajongó vagyok, de ma megint elbizonytalanodtam a fiatal titánoktól. Boldogan gondolok vissza ezekre az időkre, mikor még lelke volt az ilyen muzsikának. Most nem pont a Fejfa Helyettre gondolok konkrétan, hanem az akkori zenékre. Pár hónap múlva ezeket már be sem rakjuk többet...
Polgár Tamás
Infók:
Tracklist:
01. Fejfa helyett
02. Romlott rendszer
03. Babilon
04. Másféle tűz
05. Utolsó kenet
06. Rossz helyen
07. Illúziók nélkül
08. Fordítva sül el a fegyver
09. Önkéntes áldozat
02. Romlott rendszer
03. Babilon
04. Másféle tűz
05. Utolsó kenet
06. Rossz helyen
07. Illúziók nélkül
08. Fordítva sül el a fegyver
09. Önkéntes áldozat
10. Így tűnsz el
Műfaj: thrash metal
Megjelenés: 1994
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése