2016. augusztus 17., szerda

gone is gone - gone is gone

Amikor a Mastodon és a Queens Of The Stone Age egy mondatban szerepel, az számomra érdekes. Pláne, ha húzóneveik unalmas idejükben – divatos szóhasználattal - "szupergruppot" alapítanak, és nekilátnak felforgatni az amúgy telített zenei világot újabb ötleteikkel. Ilyen lett a Gone Is Gone.

Kiváló zenészek sora ült össze, hogy megalkossa ezt az elsőre EP méretű anyagot, melynek folytatása egy idei nagylemez is lehet. De nézzük sorra a srácokat, Troy Sanders - bőgő (Mastodon, Killer Be Killed), Troy Van Leeuwen – gitár (QOTSA, Eagels of Death Metal), Tony Hajjar - dob (At the Drive), és Mike Zarin – billentyű.

Amikor áprilisban először olvastam a zenekarról a RollingStones magazinban, felkeltették az érdeklődésem. Utánajártam, és rátaláltam két dalra is, ami már akkor publikus volt. Nagyon tetszett, amit hallok. Elszállós, modern hangzás, összemosva a mocskos, mocsári rock’n’rollal. Hogy is lehetne ez rossz? Gondoltam magamban, és feljegyeztem az első EP megjelenésének dátumát.

Amint a kezembe került az anyag, belevetettem magam. A fél órás "előjáték" tartalmazza a már ismert dalokat, illetve pár digitális őrületet. Nem nehéz körbe-körbe járatni a lejátszóban. Viszont pár dolgot mindenképpen meg kell jegyezni. Számomra jól érezhető, hogy bár a srácok biztosan jó barátok, zenekarilag még nincsenek úgy összeszokva, mint eredeti csapataikban. Ez nem meglepő, de talán emiatt kicsit elkapkodott az anyag megjelenése. Saját vélemény, szigorúan.

Aztán itt vannak ezek a nyugodtabb, repülős részek. Nekem ezek is túlzásba torkollanak. Inkább lett volna egy négy-öt számos bemutatkozó kislemez, mint egy ilyen üresjáratokkal töltött EP. Persze, ha van a bandában egy digitális arc, akkor ezek elkerülhetetlen részei maradnak a zenének. Pont.

Ettől függetlenül a komolyan komponált dalok nagyon rendben vannak, az idei év egyik kellemes meglepetése a csapat. Ráadásul nagylemez várható tőlük még karácsony előtt. Nagyon várom, bízva abban, hogy több erős nóta van még a tarsolyukban. Amúgy, ha bírod az ilyen elszállós, varázsszőnyeges muzsikákat, akkor ezt is szeretni fogod. Én is élvezem, annyi csak, hogy a nem tetsző részeket átléptetem.

Várjuk a folytatást. És talán egy röpke turnét is, ahogy a Killer Be Killed-del is sikerült megszervezni, talán ezzel a felállással is sikerülhet.

Értékelés: 5/3,5



Infók:

Tracklist:
01. Violescent 
02. Starlight
03. Stolen From Me
04. Character
05. One Divided
06. Praying from the Danger
07. Recede and Enter
08. This Chapter

Műfaj: hard rock, prog rock
Megjelenés: 2016. július
Kiadó: Rise Records

3 megjegyzés:

  1. Nem gondolom, hogy ilyen kaliberü zenészeknek össze kellene szoknia. Ez abszurd. Mindenkinek a világon ugyanaz a 8 hang áll rendelkezésere és ebből kell gazdálkodni. A múltjukba tekintve, pedig nem amatőrök, tehát ez kizárva. Attól még maga az album lehet éretlen, ebben egyet értünk. Viszont nekem azt se mondták, hogy nem hagyták vagy nem akarták e direkt ilyennek. Rengeteg hasonló példát tudnék mondani, de nem mennék most bele. A lényeg, h sokkal több lehetőség rejlik ebben, mint amit itt a felszinenk kaparkodva, kapkodva ki tudtak vagy akartak aknázni. Igen. Ez itt számomra is inkább negatívum. Sokkal jobb lehetett volna, ha még néhány hónapot csiszolják, de nyilván az idő..pénz...kedv nagy úr!

    VálaszTörlés
  2. Hat, most ott tartok, h hallgathatatlan lett szamomra. Semmitmondo, borzalmasan unalmas es szenvedos. Ezek nem is temak... Szar az egesz. Milyen zene ez egyebkent? Nyafi-altermetal? Pfff. Ez egy rakas fos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádni fogod az újat is! :)

      http://privatmetal.blogspot.hu/2017/03/gone-is-gone-echolocation.html

      Törlés