between the buried and me - automata I.

A Between The Buried And Me előző lemezéről is írtam, így a most kezembe került Automata I. címre keresztelt anyagot megpróbálom megemészteni. Nem egyszerű. Magam sem tudom, miért vonz az a zenei környezet, amit a srácok teremtenek, de valahogy mindig úgy fejezem be ezt a „fél” lemezt, hogy oké, nekem sok, de még egyszer meghallgatom, újabb kiváló ötletek után kutatva.

Az öt plusz egy dal azért kapta az Automata I. címet, mert a nyáron máris érkezik a folytatás. Ennek egyszerű magyarázata, a felgyorsult kereskedelmi őrület „lassítása”. Azaz minden szerzeményt szeretnének jó részletesen bemutatni a srácok, időt hagyva mindenkinek a lemez kellő mélységekig eresztésével. Véleményem szerint ez egy elég jó ötlet.

Pláne, ha egy ennyire összetett muzsikáról beszélünk. Minden dal maga a megtestesült káosz. Ahogy a korábbi, Coma Ecliptic-en is hallhattuk, zongora, magas férfi vokál, hörgés, kiváló gitártémák, és egy őrületes dobparádé. Hogy ha ezzel még nem csigáztalak fel kellőképpen nézzük részletesebben a dolgot. Olyan mértékű az ötlethalmozás, hogy már-már fejfájást okozhat a töménység. Persze ha bírod az ilyesmit, a progos dolgokat, biztosan imádni fogod.

Olyan összetett utazás ez, ahol a pihenőt is a dalokban kell keresni. Komplexitása adja a varázsát, ahogy a Coma esetében is írtam, ide nagyfokú nyitottságra lesz szükség. Valahogy úgy, ahogy Tommy Giles Rogers, Jr. fogalmaz: “A zeneipar minden héten megállás nélkül gyarapszik. Tulajdonképpen ma már instant hozzájuthatunk bármilyen muzsikához - ezzel a luxussal pedig meglehetősen nehéz helyzetbe kerülnek a hallgatók; lévén így szinte lehetetlen felfedezni az egyes albumokban foglalt meglepetéseket, fordulatokat, különleges elemeket...”

„Mi éppen ezért döntöttünk úgy, hogy új albumunkat két részben adjuk ki. A mi zenénk igencsak változatos; a lemezeink pedig elég hosszúak; ezért úgy gondoltuk, két különálló momentum illeti meg az idei kiadványunkat - ezáltal is könnyebb felfedezni új irányzatunkat, és mindazt a dinamikát, amit beleöltünk ezekbe a nótákba. Reméljük, mindannyian élvezni fogjátok ezt a kreációt; legalább annyira, amennyire mi élveztük a munkálatokat!”.

A kiadót cserélő csapat most is egy téma köré fonta a dalait. Mégpedig egy igen érdekes, a zenei megközelítés bonyolultságához kellően passzoló, filozófiai gondolatokkal operál. Mi lenne, ha az ember az álmait ki tudná vetítetni, és filmszerűen mások elé tárná? Érdekelne másokat is a saját, bensőséges világunk? Ha igen, milyen lenne a közönség? És ami a legfontosabb, milyen reakciókat váltana ki mindez?

A BTBAM ezeket a kérdéseket teszi fel és fejti ki nyolcadik nagylemezein, ami a banda első kiadványa a Sumerian Records gondozásában. Az észak-karolinai ötös fogat - azaz Tommy Giles Rogers, Jr. (ének, billentyűk), Paul Waggoner (szóló- és ritmusgitár, vokál, ének), Dustie Waring (ritmus- és szólógitár), Blake Richardson (dobok) és Dan Briggs (basszusgitár, billentyűk) - eme egyedülálló koncepciót továbbá személyes képességeik határát feszegetvén mutatja be. Az 'Automata' a zenekar első kétlemezes koncept-anyaga. Zenei tekintetben pedig egy kiforrott, a progresszivitás tradícióit követő monstrum.

Nem egyszerű muzsika, nehezen emészthető, mély gondolatokkal átitatva. Csak haladó felhasználóknak ajánlanám. Számomra is inkább érdekes mintsem élvezetes. Ettől még egy pár próbálkozást megér mindenkinek.

Értékelés: 4/5


infók:

tracklist:
01. Condemned To The Gallows
02. House Organ
03. Yellow Eyes
04. Millions
05. Gold Distance
06. Blot

Műfaj: prog metal
Megjelenés: 2018. március 9.
Kiadó: Sumerian Records

1 megjegyzés: