2015. augusztus 6., csütörtök

the atomic bitchwax - gravitron

Kicsit lassan barátkozom ezzel a nyakunkba szakadt stoner vonallal. Értem én mi benne a jó, és az alapul szolgáló 70’s, 80’s évekbeli hard rock kedves a fülemnek. De szükségem van olyan albumokra a totális megvilágosodás felé vezető úton, mint a The Atomic Bitchwax legújabb anyaga, a Gravitron. Egy kedves ismerősöm nyomta a kezembe, „ezt hallgasd meg b*zd meg, mindent fogsz érteni!”. Hát jó, meghallgattam.

És milyen jól tettem. Hiszen a TAB hatodik lemeze üt, mint a kidobó legény pirkadatkor. Tíz olyan tökös nóta került erre az éret lemezre, ami számomra egytől-egyig fogós, vagány, nem túljátszott és egészen egyszerűen rock zene! Egy helyen olvastam, hogy desert rock, de az micsoda? Chris Koznik énekes-basszeros-főnök biztosan elhúzná a szemöldökét, ha holmiféle süteményes jelzővel illetnék bátor csapatát.

Rajta kívül a legénység hat lemez alatt szépen kicserélődött. Viszont a trió felálláson egy pillanatra sem változtattak. Megfordult a csapatban egyébiránt a Monster Magnetes Ed Mundell, hogy értsük, nem kiscserkészek nyomatják a garázsból kedvenc feldolgozásaikat. Bob Pantella dobost szintén több alakulat ritmusszekciójából is ismerhetjük, de inkább nézzük az aktuális lemezt, dicsérjük meg a hangzást és a kiválóan eltalált dalokat.

Ólomütemek döngölnek végig a tíz nótában, az effektek kifinomult használata külön parádé. Régi korok hangzását idézi 2015-s kiadásban, érdemes lenne pár bandának megmutatni, hogyan kell kialakítani ezt a gitár soundot. Engem levesz a lábamról, elérzékenyülök az ilyen hallatán. A vezér Koznik basszusötletei nem is túl változatosak, de kibaszott dögösen lüktetnek. Nyilván nála az éneklés visz bőven a gitárjáték rovására. Hangja a zenekar névjegye lett ebben biztos vagyok. Pont annyi, amennyit egy hard rock/stoner banda megkövetel. Nem visz semmit túlzásba, nincs ária meg három oktáv, rock ének van. Jó!

A dobbal kapcsolatban csak annyit írnék, hogy mindenki hallgassa meg a No Way Man refrénje alatti színezéseket, és úgy egyben az egész instrumentális részt. Mert a fiúk nem kisebb dolgot vállaltak be, miszerint három ének nélküli dal került a 10 felvétel közé. Azt gondolom, ha az ilyesfajta zenét kedveled, tetszeni fognak ezek a számok is. Teljesen rendben vannak, olyan riff-orgia az egész felvétel, hogy három hallgatás után is csak mosolyogva nyomtam meg az „újra” gombot.

Csodaszép, gitár-centrikus, stabil stoner rockot kap negyven percben minden hallgató. Nincsen túljátszva, megfelelően bánnak saját határaikkal, nem tolakodnak sehol. Bármikor elővehető lemez ez, nem több. Ha utazol, ha iszol a haverokkal nyugodtan használd, mert mind megkérdezik majd, hogy mi a fene ez? Tetszeni fog. Nem gondoltam volna, hogy leírom, de Amerikában is születnek még igazán jó lemezek. Szeretnék még több ilyet.

Értékelés: 5/4

Infók:

Tracklist:
1. Sexicutioner
2. No Way Man
3. It's Alright
4. War Claw
5. Coming in Hot
6. Fuckface
7. Proto World
8. Down With the Swirl
9. Roseland
10. Ice Age "Hey Baby"

Műfaj: stoner rock
Megjelenés: 2015. április
Kiadó: Tee Pee Records

2 megjegyzés:

  1. Egyetértek, tényleg nem túljátszott de a témák stabilak, súlyosak és a ütnek, mint a buszkormány. :)

    VálaszTörlés