earthless - black heaven

A fényes Kaliforniának van egy Earthless elnevezésű pszichedelikus rock csapata. Igazából én sok figyelmet nem fordítottam rájuk, mivel annyira progresszíven álltak bele a zeneírásba, hogy a közel 20-30 perces, döntően instrumentális alkotásaikat nem bírtam befogadni. Vagy csak nagyon nehezen. Viszont a minap olvastam, hogy leigazolta őket a Nuclear Blast és picit irányt váltottak, nyilván a kiadó nyomására.

Na szép, gondoltam magamban, eladták ezek is a lelküket pár dollárért. De vettem a fáradságot és a Black Heavent meghallgattam. Mit is mondjak, leesett az állam. Negyedik sorlemezén az Earthless kézzelfoghatóbb dalformátumokat hozott létre, hat tétel 40 percben. Ráadásképp a gitáros Isaiah Mitchell fogta magát és dalolászni kezdett. Bitang jól.

Első gondolatom gyorsan átértékeltem, rájöttem, attól, mert valaki megpróbál a kiadó sugallataira hallgatni, és módosít pár dolgon még zenélni nem felejt el. Valójában azt történt, hogy befogadhatóbb formátumúra cserélték az előző lemezen hallható 60’s, 70’s évekbeli rock ömlengést, illetve négy nótában vocált csempésztek. Megvettek kilóra, olyan jól sikerült ez a kombináció.

A gyökerek mit sem változtak. Agyas, elszállós gitártekerések orgiája az egész felvétel. Viszont emészthetőbb, dalokra hasonlító alakban. Úgy képzeld el ezt az egészet, mintha egy próbateremben, vagy egy élő fellépés jammelős periódusába csöppennél. Ez a három pacák valami olyan agyafúrt módon valósítja meg zenei ötleteit, mintha beugrottak volna a stúdióba és gyorsan felkalapálták volna az egész riffömlést. Ráadásképp megtöltik ezt az egészet olyan mély érzéssel, amire tényleg nagyon régen hallottam példát.

Mitchell hangja szintén nagy meglepetés. Bár saját projektjében, a Golden Void-ban hallhattuk énekelni, valahogy ehhez a zenei környezethez jobban illik a hangja. Érdemes volt megtölteni vokállal ezeket a rafinált dalokat. Engem a figura hangszíne Ian Gillan 80’s évekbeli munkáira emlékeztet. Aztán lehet ezért keresztre feszítenek majd páran, de így tudnám a leginkább körbeírni az énekes teljesítményt.

Összességében, létezik olyan változás is egy zenekar életében, ami előrefelé visz. Szerintem nem hoztak rossz döntést a nagykiadóval, és azzal sem, hogy pár dologban hallgattak a piaci alapon működő vezetőkre. Persze, ha egyáltalán történt ilyen, és nem kút főből mozdult ebbe az irányba. Feltételezések ezek. Meglehet, korábbi lemezeiken egyedibb volt az Earthless, most viszont szélesebb körben lehet sikeres. Döntsön mindenki maga. Azzal viszont biztosan nem értek egyet, hogy nincsen benne semmi érzés, hiszen itt pontosan ez a lényeg. Amit véleményem szerint sikerült kiválóan megragadni.

Értékelés: 5/4,5

infók:

tracklist:

01. Gifted By The Wind
02. End To End
03. Electric Flame
04. Volt Rush
05. Black Heaven
06. Sudden End

Műfaj: pszichedelikus rock
Megjelenés: 2018. március 16.
Kiadó: Nuclear Blast