ørdøg - søtétanyag

Amikor elkezdtem hallgatni az Ørdøg zenekar második nagylemezét, igencsak meglepődtem. Bár a két belegyező szám okozott meglepetést, - az Államtitkárt kifejezetten nem értettem – azért még így is tágra nyílt pupillákkal füleltem, mi ez? Ebből a bevezető mondatszörnyetegből talán kiderül, hogy nem erre számítottam a Tíz fekete dal után.

Közel tíz nap hallgatás után már jóval közelebb érzem magam a dalokhoz, mint amikor először meghallottam őket. Fokozatosan léptem be a Sötétanyag kapuján. Ide merem írni, hogy a magyar metal szintér egyik legüdébb színfoltja lett az Ørdøg, és egyben a legbátrabb is, mivel bevállalta ezt a kísérletezgető hangvételt.

Mire gondolok pontosan? A gyerekkórusra, a zongorára, a több szereplős vokálra, a puhább dallamokra, még több prózai betétre, és Vörös András végtelenségig profi szövegeire. Itt álljunk is meg egy szóra: ahogy ez a „faszi” faragja a rímeket, ahogy a szavakkal bánik, alkot szóképeket, az példa nélküli. Igazából én eddig a lemezig csak sejtettem, hogy ez így van, de ami a Sötétanyag kilenc dalába bele van sűrítve szövegileg, az végleg eldöntötte a kérdést.

Lovagolhatnék még a szövegeken négy bekezdésen keresztül, de azt gondolom, ha fogékony vagy az ilyen dolgokra megérted egyből miről beszélek. Ha mindegy mit duruzsol az énekes, akkor sem fogsz nagyot csalódni, de jobb úgy, ha kialakítod a saját elképzelésed a mondanivalójáról. Egyébként az erős, bitangerős szövegek már a Tíz fekete dalon is megjelentek.

Zeneileg nekem a Black Out ugrott be elsőre, több helyen érzek áthallásokat. Amiből egyenesen következik, hogy a debütáló lemez hangszerelését szintén felturbózták. Legalábbis fordítottak az irányon valamelyest. Nem az a letisztult, már-már nyers hangzás jelenik meg, inkább egy kalandozóbb, többrétegű muzsika bújik elő a lemezről.

Tetszik, ahogy a bőgő viszi előre a dalokat, mellette a két gitár közös teherviselésben osztozik az egységes hangulat megteremtésében. Plusz kapcsolódik az egészhez egy vidrából dob, ami elsőre megint csak meglepő volt, de mostanra megtaláltam a helyét. Ennek a lemeznek van egy összecsengő atmoszférája, amelyről a zenei hatások mellett a keserédes szövegek legalább annyira tehetnek.

Jól illeszkedik a gyerekkórus a Keringőbe, vicces az Államtitkár oktatókönyvből nyert első versszaka és a hozzá fűzött folytatás, vagy a Fényhozó (senki) által megjelenített, színházias jelenet szintén nagy találat. A 100X100000 című alkotás pedig minimum az évtized legerősebb magyar dala!

Azt hiszem, mindenki érzi, tetszik nagyon a lemez. Pedig a kezdteti megdöbbenésem nem erre engedett következtetni. Szépen lassan, a szövegértés és az egész mondanivaló befogadásával jutottam el ide. Nagy hála és köszönet ezért a felszabadult, trendeket nélkülöző, mondanivaló töltött felvételért. Lemezbemutató március 3-án, a Dürerben. Tessék menni! (az elmaradt szarvasi koncert még nincs megbocsájtva; hátha lesz egy pótlás, így az új lemez hírverése során)

Értékelés: 5/5


infók:

tracklist:
01. Mintha
02. Fényhozó (senki)
03. Keringő
04. Államtitkár
05. A fele tréfa
06. 100X100000
07. Lángolj
08. Óriás leszel
09. Sátántangó

Műfaj: metal
Megjelenés: 2017. február
Kiadó: Edge Records

1 megjegyzés:

  1. Igaz, hogy én nem eszem meg az ilyet, de jó, hogy vannak.
    Nekem nem felel meg. Legalábbis lemezen nem. Nem elég színvonalas az ének.. Nem tudom. Nyers. Élőben megnézem egyszer. Ha ott így szól, nekem jöhet! Egy jó énekessel hasítana. Amúgy még egy észrevétel. Nem tudom, hogy eredeninek akarnak e tűnni, nem is járnék utána, de nem azok. A köntös, amibe burkolóznak, viszon sok hibát elrejt.

    VálaszTörlés